
április 28, 2017
Németh Anna
Mélyen egyetértek azokkal, akik azt állítják, hogy egy ember életét komolyan meghatározza az, ahogyan várják, ahogy megszületik, és aztán az, hogy milyenek a korai gyermekévei. Mennyire kap érzelmi biztonságot, stabilitást, és később szabadságot, hogy megélhesse az autonómiáját. Nagyon figyelek rá, hogy a gyerekeim leválása az ő ütemükben történjen, még úgy is, hogy már újra dolgozom. Ezért van az, hogy sokszor alig használjuk ki a kitölthető keretet a Családi Bölcsiben – mert ha lehetőség van az együttlétre, inkább azt választjuk.
Ez talán furcsának tűnhet az anyagiak miatt. Ami számomra fontos, az annak a lehetőségnek a fenntartása, hogy amikor a férjemmel mindketten dolgozunk, tudjam, hogy van egy hely, ahol Jucót olyan szeretettel és figyelemmel fogadják, ami számára biztonságos, meleg és elfogadó. Ez a hely ennél több is: lenyűgöző látni, ahogy a gondozónőink (Barbi és Szilvi) a gyerekek közötti konfliktusokra reagálnak. Ilyet soha nem láttam még, és tényleg igazán-igazán követni való! Az összesarazott overálokat és csizmácskákat pedig külön köszönjük! A kinti szabad játék, kísérletezés és tapasztalások sora mind azt támogatja, hogy a gyerekeink kreatívak, újítóak és szabad emberekké nőhessenek. Nem is reméltük, hogy ilyen helyet találunk Jucónak, és teljesen megértem, amikor reggel sikítva-nevetve rohan be a csoportszobába.